Világok Harca

-Megjöttem! -szólt lelkesen Tomi, mikor belépett az ajtón, majd szépen lassan becsukta maga után.
-Nem kell ordibálni, anya nincs otthon! -kiabálta vissza Sophie mikor meghallotta öccse hazatértét.
Sophie és Tomi  édesanyjukkal élnek egy kisvárosban Hilltown mellett. Édesanyjuk sokat dolgozik, hiszen neki kell mindkettőjüket eltartania, így mindig csak
nagyon későn ér haza, persze néha hazaugrik valamiért asztán rohan is vissza Hilltown-ba.
Média szakértő, ő dönti el, hogy milyen hírek kerülnek be a "Watch Out!" című TV műsorba, ami ugye a legfontosabb média híreket közli.
-Anya ma mikor jön? -lépkedett fel a lépcsőn Tomi.
-Nemtom... -mondta a díványon heverészve Sophie, miközben felhangosította a TV-t hogy még véletlenül se hallja mit mond kisöccse.
Néhány óra mulva Tomi boldogan leszaladt a lépcsőn és odarohant nővéréhez, amit legtöbbször csak nagyobb ünnepekkor szokodt megtenni. De ez a mostani eset kivétel...
-Sophie olyan boldog vagyok, hogy még meg is ölelnélek nővérkém!
-Kössz nem, ma már fürödtem...öcsi. -vágott vissza gúnyosan.- Na nyöggd már ki mivan aztán hagyjál békén.
-Ingyenes lett a World Of Warcraft!!! -ölelte meg végül nővérét Tomi.
-Azt se tudom, hogy mi az hagyjál már! -lökte el magától Tomit.
-A világ legtökéletesebb, legprecízebb, legmodernebb, leg-leg-leg...
-Amivel már vagy egy éve gyötresz...vágom. -vágott közbe Sophie.
-Tudom de most ingyenes!!! -örvendezett Tomi.
-Azta nem mondod?! Áhh regizek is mindjárt -mondta irónikusan Sophie.
-Komolyan? -lelkesedett Tomi.
-Nem. -mondta őszintén Sophie, mélyen öccse szemébe nézve, minden betűt lassan kihangsúlyozva.
Végül Tomi visszament játszani, míg Sophie tovább nézte az egyik kedvenc sorozatát, majd egycer csak a reklámban:
"Próbáld ki te is! World Of Warcraft! Nem játék, Valóság, most ingyesen!"
-Bla,bla -kapcsolt el arról a csatornáról Sophie. -Hihetetlen, hogy manapság minden béna reklámot betesznek csak azért, hogy egy kis lét kapjanak érte, közbe meg senkit sem érdekel az egész...
"Egyedülálló alkalom! 10millió játékos! World Of Warcraft!Nem játék, Valóság, most ingyesen!"
-Nane..?! -kapcsolt tovább.
".....Ingyenes!"
-Nem lehet... -mondta félénken és egyre dühösebben, miközben még tovább kapcsolgatott.
"Már mindenki ezzel játszik...."
-Ez már különös... -jegyezte meg magában Sophie.
Másnap az iskolában már mindenki erről beszélt, napról napra egyre többen kezdtek el játzsani a WoW-al, ami akkor már az egész világ legjátszottabb és legismertebb programmá nőtte ki magát.
"Ti is?" "Hallottatok róla?!" "Nem jáccol vele?!" "Már mindenki ezt nyomja" -hangoztatták mindenhol.
-Sophie ugye te is jáccol?! -kérdezte Sophie egyik legjobb barátnője Kathleen.
-Nem, de az öcsém már több éve nyaggat vele, hogy játszak.
-Próbáld ki, szerintem nagyon jó! -bíztatta Kathleen.
Nemsokkal ezután hazaengettek mindenkit az iskolából, az okot nem mondták, de nem is érdekelt igazán senkit, mindenki örült, hogy hazamehetett elöbb.
Hazafelé menet Sophie meglátogatta az egyik barátját aki nagy számítógépes guru volt.
-Mit szeretnél? -kérdezte Mike az ajtóban.
Mike és Sophie gyerekkoruk óta ismerik egymást, csak Mike-ot eltanácsolták az iskolából, azzal az okkal, hogy nem tudnak már neki semmit tanítani, és sokszor ő okította ki a tanárokat. Mike azóta a Townhill-i Orvostudományi Egyetemre jár, de nem kizárt, hogy jövőre ismét új iskolát kezd el. Azonkívül Mike imád számítógépes játékokkal játszani, és nagyon jó hekker is egyben, így a játékot nem gyenge kezdőként kezdi sohasem.
Ezenkívül fel lehet ismerni őt bárhol, gyerekkorában megsebesült, és azóta egy hosszú vágásnyom van az arcán, de Sophie szerint jól áll neki.
-Bemenni. -mondta Sohie, az ő már jól megszokodt rideg hangján.
-Igen és most? -vezette be szobájába Mike Sophie-t.
-Kérdezni valamit... -nézett kérdően Mike-ra.
-Szerinted nem furcsa, hogy hirtelen ennyire reklámozni kezdték és, hogy ingyenes lett a játék?
-A WoW?! Ezen már én is gondolkoztam -ült le a számítógépéhez Mike.
-Mik ezek? -mutatott a képernyőre Sophie.
-Találtam pár érdekességet, a WoW-ba egyre több hekker szerver tör be, rajtam kívül persze, de én teljesen legálisan csinálok mindent, szóval érted?! Na mindegy, a lényeg az az, hogy a játék közben beremeg néha a háttér. És ez még
semmi, a tervezők figyelmeztetéseket írtak ki ezzel kapcsolatban, de mikor megingott a népszerűség ez miatt,
minden figyelmeztetés eltűnt, és ma már a háttér sem remegett, sőt  már a lakosok is eltűntek a falukból, mindenhonnan.
És ami a legfurább az az, hogy a katonák nem támadják meg az állatokat mikor betörnek a falukba.
És ha valami bajod esik, szinte magadon érzed a sebet...
-Nem értem ezt a lakosos szöveget, de amit értek az az, hogy ezek a dolgok még csak tegnap óta kezdődtek el, és a játék egyre jobban változik, de miért?
-Felhívtam az egyik ismerősömet és ő is ugyanezeket mondta. És van még valami, nem törölheted ki magad a játékból, és a kilépés is egyre nehezebb. Van mikor 10percet is kell várnod, hogy végre kiléphess a szerverről.
-Most haza kell mennem, kösz mindent. -indult ki a szobából Sophie.
-Ha lesz valami, bármi, akkor nekem szólj először rendben? -állította meg Sophie-t Mike- Tudod, hogy rám mindig számíthatsz ugye? Sophie...
Sophie vetett még egy kedves pillantást Mike-ra majd elindult hazafelé, nem tetszett neki ez az egész, ami mostanában történik "Ez nem normális..." gondolta magában.
Mikor hazaért látta, hogy még mindig ugyanaz a reklám megy. "Ez már több a soknál, ezek valamilyen zombit akarnak csinálni belőlünk" gondolta magában, és kikapcsolta a TV-t. Felment Tomi szobájába, ahol hallotta, hogy megy a gép...Rögtön fogta Tomit, és ellökte a gép elől.
-Mit csinálsz, nem vagy magadnál?! -kiabált rá Sophie-ra Tomi.
-Nem játszhatsz ezzel többet megértetted?
-Miért? -vonakodott Tomi.
-Mert nem és kész! -mondta határozottan Sophie, majd kikapcsolta a gépet.
-Utállak! -fakadt ki Tomi, beszaladva anyjuk szobájába, hogy kisírja magát.
Pár perccel késöbb bement a szobába Sophie, és elmondta mindazt, amit Mike-tól hallott.
-Eléggé paranoiásak vagytok tudod? -nézett rá cinikusan Tomi.
-Csak ígérd meg hogy nem játszol vele többet rendben? Biztos vannak más ilyesfajta játékok a neten... -kérlelte Sophie.
-Hát éppen ez az, nincs  más, vagyis volt, de eltűnt mindegyik...fura...de most éhes vagyok, csinálsz kaját?
"Ez különös"-gondolkozott el Sophie, majd lekísérte öccsét, hogy csináljon neki valamit.
Ezek után felhívta egy másik barátját, aki egy másik városban lakik, de ő is számítógépes mega agy mint Mike, de ő egy lány, és nem néz ki annyira jól mint Mike, hogy Sophie szavával éljek.
-Titeket is hazaengedek? -lepődött meg Sophie mikor megtudta, hogy nem csak őket engedték el, hanem ismerősét is, aki nem is abba az iskolába jár, mint ő.
-Sőt! Nemcsak minket, képzeld el, most hallottam én is, hogy a legtöbb nagyvárosban is szünetet rendeltek el -örvendezett Nina.
-De hát miért?! -mondta Sophie.
-Kit érdekel, gondolj bele, egy egész nap! Én szerintem gépezni fogok egész nap, hallottad, hogy a Warcraft ingyenes lett? Na én pont tegnap elött fizettem elő rá, peches voltam, de...
-Le kell tennem, szia, és puszilom Miát és Josht. -tette le ezzel a telefont Sophie.
Nina, Mia és Josh ugyancsak testvérek, Sophie unokatestvérei.
Az este lassan jött el mindenki számára, és senki sem fordított jelentőséget a folytonos WoW reklámoknak, a rendszerhibáknak, a játék ingyenessé tételének, és annak, hogy egy ok nélküli szünetet rendeltek el a nagyobb városokban.


Ez hiba volt.